Bejött egy vevő kezében zacskó. Nem néz körül jön a pulthoz egyből. Ilyenkor már tudom, hogy sajnos valami probléma van a cipőcskével. Kedves mosollyal fogadom és megkérdezem, hogy mit tehetek érte.

Elővesz egy szandált, ami nem ismerős nekem. Első mondat amivel nyitott:

Nem azért vettem ezt a szandált, ennyi pénzért, hogy egy év alatt tönkre menjen.

Nézek bután, mondom neki, hogy legyen kedves ide adni a blokkot. Nézem baszki ez tényleg egy éve vette és tényleg nálunk. Gondolom magamban van bőr a pofádon, hogy vissza hozod a konkrétan szarrá, rommá hordott cipődet és még fel is vagy háborodva. Zárójelben jegyezném még, hogy az ennyi pénz, amin a hangsúly volt az 10.000.- forint. Ilyenkor vissza kéne küldenem a forgalmazónak a terméket. A forgalmazó miután ránéz a cipőre azonnal elutasítja a panaszt, mivel nem anyaghibáról van szó, hanem elhasználódásról. Ettől a felesleges körtől magamat és a vevőt is megkímélve gondoltam egyet és arra jutottam, hogy megcsináltatom neki a cipőt. Nyeltem egyet, elszámoltam tízig és mosolyogva közöltem, hogy mindent elkövetek azért, hogy a kedves vevőnek jó legyen. Gondoltam, hátha átragad egy kis kedvesség.

Rosszul gondoltam, idegesen és arrogánsan közli velem, hogy csak akkor fogadja el a javítást, ha tökéletes lesz a cipő.

Hát persze basz.m a nézésed, egy éve hordod a patáidon és kapsz egy újat, de csak is azért mert ilyen kedves vagy.

Természetesen elfogadta a javítást.