Érdekes dolog ez. Sok helyen azt olvasom, milyen nagy a munkanélküliség az országban. Jelenleg féléve szeretnék teljes, illetve részmunkaidős cipőbolti múlttal rendelkező eladókat felvenni. Ez nem egy agysebészet, de igenis egy szakma, amit nem szabad lebecsülni. Érteni kell hozzá. Ezért is írom bele az álláshirdetésbe. hogy csak olyanok jelentkezzenek, akik már dolgoztak cipővel. Ennek ellenére kapok CV-t óvodai dajkától, programozómatematikustól és pénztárostól is. Ekkor jövök rá, hogy a PISA teszt, ami arra hivatott, hogy az emberek szövegértési képességét mérje nem is mér rosszul, amikor Magyarországot nagyon rossz helyre sorolja. 

Legfontosabb a kereskedői személet! Gondolkodjon a kolléganő, tényleg próbáljon meg segíteni a vevőnek. Ajánlja, kínálja az árut. Keresse a feladatot, ne csak időt tölteni járjon be a boltba. E mellett muszáj ismerni a különböző méretezéseket, bőrfajtákat, azokat mivel lehet kezelni, tisztítani, stb.

A legtöbb divatáru üzletben Tisztelet a kivételnek bemegyek, és ha szerencsém van akkor talán oda böfög valamit az eladó. Nézelődöm 10-15 percet anélkül, hogy bárki hozzám szólna. Mikor ezt megunom, oda megyek az eladóhoz és a következőt mondom neki kedvesen.

"Szia! Nem ismersz meg? Nem? Tényleg? Biztos? Akkor enged meg had mutatkozzam be. Én voltam a vevő. Szia"

Ilyenkor általában vérig vannak sértve és én vagyok a bunkó.

Egy kedves ismerős megkérdezte, hogy mennyit is fizetek. Majd miután megtudta a számot hangosan kinevetett, mert Ő kicsit több mint a felét fizeti. Szerintem az már a rabszolgatartás határát súrolja. No mind1. A beszélgetés után pont az egyik üzlete mellett volt dolgom. Elmegyek az üzlet előtt, látom van 4 vevő a boltban, a kislány pedig háttal a vevőknek telefonál. Csináltam egy képet, majd dolgom végeztével visszafelé is elmenetem az üzlet előtt. Amikor már csak két ember volt bent, de az eladó még mindig telefonált. Csináltam még egy képet és elküldtem neki azzal a mondattal, hogy lehet keveset fizetsz, de nem is adsz el semmit.

Mi igyekszünk a piaci bérel fölé menni, mert talán akkor olyan munkaerőt találunk, aki megfelel elvárásainknak.

Az elmúlt 1 hónapban 12 jelentkezőt választottunk ki. Behívtuk Őket próbanapra. Elkértem az adataikat, hogy betudjam őket jelenteni arra a napra. 12-ből 12 nem jelent meg a próbanapján 11 nem is jelezte, hogy nem fog jönni, 1 ember 36 perccel nyitás előtt írt e-mailt, hogy nem jön.

Én nem értem az embereket. Biztos bennem van a hiba, de én azért jelentkezem egy állásra, mert dolgozni szeretnék. Nincs azzal, ha közbe jön valami. Szól időben és megbeszélünk egy másik időpontot, de az, hogy meg sem jelenik pedig megbeszéltük.

Á mind1, ezek szerint jólét van és mindenkinek meg van a megélhetése.

Béke