Ma bejött egy Hölgy reklamálni.

Vett egy cipőt, aminek elvált a talpa. Sajnos ilyen előfordul, ezt is emberek gyártják, bármi lehet. Kedvesen elveszem a cipőt, elkezdem kitölteni a fogyasztó reklamációs ívet. Kérdezi a Hölgy, hogy most mi lesz.

Elmondom neki, hogy elviszem és megjavíttatom, mert az a számára a leggyorsabb megoldás. Na itt volt vége a Kedves Vásárló kedvességének. Mit képzelek, Ő ezt két hónapja vette és ez egy 30.000.- forintos cipő, csak nem képzelem, hogy megjavíttatom. Ő le akarja vásárolni, vagy adjam vissza a pénzt.

Ilyen kor jön egy rögtönzött jogi kurzus a mai magyar fogyasztóvédelmi törvényről, miszerint a kereskedőnek az első lépcsőben javítania kell (ha visszaállítható az eredeti állapot), ha nem javítható a cipő, akkor cserélni kell, ha nincs mód a cserére, akkor kell visszaadni a pénzt.

Miután ezt vázoltam, jött a beragad a lemez fázis.

Csak nem gondolom, hogy egy ilyen drága cipőnek két hónap után leválik a talpa és majd Ő elfogadja a ragasztást. Mondtam neki, hogy az lényegtelen, hogy én mit gondolok, ez a törvény és én eszerint fogok eljárni.

Elmondtam Neki, hogy elküldhetem a magyarországi forgalmazóhoz bevizsgálásra, de az nagyon sok idő és Ők is megjavíttatják, inkább a saját cipészemhez elviszem és saját költségemre megcsináltatom, hogy még a héten vissza kaphassa a cipőt.

Nem, Neki ez nem jó és milyen rossz üzletpolitika ez, mondja?! A Deichmannban visszaveszik azonnal, mondja nekem érvként. Erre csak azt tudom válaszolni, hogy mi nem a Deichmann vagyunk és Ők nem járnak el helyesen. (Persze, mert szar minőségű 4 dolláros ócska cipőket árulnak és olcsóbb adni egy másikat, mint megjavíttatni).  Ez akkor is egy rossz üzlet politika, Ő is a kereskedelemben dolgozik és Ők nem így csinálják. Gondoltam magamban hála I.tennek, akkor legalább valaki jól csinálja, ha már mi nem. Finom célzás értékkel közlöm a Hölggyel, hogy 14 éve üzemeltetünk cipőboltot, szerintem egész jó az üzletpolitikánk.

Jön az adjam oda a panasz könyvet.

Oh f.szom gondolom magamban, most megint válaszolhatok, adhatom fel postán meg minden hülyeség. Megvárom míg teleírja az oldalt és elmagyarázom neki, hogyan is működik ez még egyszer. A hibás terméket visszaküldöm a forgalmazónak és Ő megjavíttatja, kicseréli vagy jóváírja nekem és akkor én is kártalanítom a vevőt, de csak akkor, ha nekem is jóváírják a cipő vételárát. Ezt a folyamatot mi felszoktuk gyorsítani, mivel a gyártó törekszik a 15 napos határidő betartására, de általában ez sajnos nem sikerül. Ezért a saját költségemre megcsináltatom, hogy legyen cipő a büdös lábán.

Most még mindig a rossz üzletpolitikánál tartunk, mert nekem idézem ,,be kéne nyelnem a cipő beszerzési árát", hogy megtartsam őt, mint jó vevőt.

Nos a jó vevő az értelmes és megérti, amit mondok. A jó vevő, kedves és nem ingerült, mert van annyi intelligenciája, hogy felfogja, hogy a forgalmazó helyett én nem dönthetem el mi legyen a cipővel. A jó vevő, megvárja amíg megcsináltatom (örül neki, hogy gyorsan) felpróbálja és ha nem elégedett a javítás minőségével, akkor azt jelzi és megoldjuk a a dolgot. Hiszen nekem is az a jól felfogott érdekem, hogy ő visszajöjjön és vásároljon nálam, mert bármilyen meglepő abból élünk, hogy eladjuk a cipőt.

Kérdem én, miért kellene benyelnem a cipő árát? A cipő javítható, úgy fog kinézni mint újkorában és ráadásul még a törvény is a javítást írja elő. Az nem elvárható, hogy egy 300 - 500 forintos javítási költség helyett 30.000.- forintot benyeljünk, egy olyan apró és a javítás után láthatatlan hiba miatt, amit nekünk sem írnak jóvá a gyártók.

Szóval Kedves Vásárlók, kérem Önöket Tisztelettel, legyenek kicsit belátóbbak. Nem mindenhol szeretnék Önöket átverni, vagy megkárosítani. Még vagyunk egy páran olyan hülye kereskedők, akik nem egyszer szeretnének valamit Önöknek eladni. Mi azt szeretnénk, ha nálunk venné az egész család a cipőt és visszajáró vendégeink lennének. Néha csak benéznének, amikor arra járnak, hátha látnak valami szépet.

Üdv a Cipőboltos

 folytatása következik....